Chip 1996 April

home *** CD-ROM | disk | FTP | other *** search

/ Chip 1996 April / CHIP 1996 aprilis (CD06).zip / CHIP_CD06.ISO / hypertxt.arj / 9302 / DIAGNOSE.CD < prev next >

Wrap

Text File | 1995-04-18 | 21KB | 350 lines

@VHa segítségre szorul a PC...@N Amikor a számítógép megbolondul, sokan már eleve feladják a reményt. Fogalmuk sincs, mi a baja a gépnek, ki fogja megjavítani és meddig tart majd a kínlódás. Kevesen tudják, milyen nagy a választék azokból az érdekes hardverekbôl és szoftverekbôl, amelyek segítségével megkereshetô a hiba helye. Nemrég még vigyorogva nyugtázták a fônökök, ha egy kolléganôjüknek lefagyott a számítógépe -- ""Na, üljön csak vissza az írógép elé!" -- ma már azonban sokukat elönti a hideg veríték. Egyre gyakoribb, hogy a számítógépeken vagy a hálózaton élet-halál múlik. A gép lerobbanása függôséget jelent más emberektôl, akik -- bár segítôkészen, de sok pénz árán és nem kevés idô alatt -- felkutatják és megszüntetik a hibát. A diagnosztizáló programok és kártyák segítségével ez egyszerûbben megoldható. Ezekbôl a termékekbôl mutatunk be néhányat. A PC-környezet legfôbb hibaforrása a felhasználói szoftver. Emellett néha az egyes alkotóelemek nem kompatibilisek egymással, hibás vagy nem megfelelô meghajtóprogramok (driver) zavarják meg a rendszert, olykor csak közönséges programhibák borzolják az idegeket -- mindezek orvoslása viszonylag egyszerû. Ha azonban a gép már az operációs rendszer betöltése elôtt kiakad, akkor a legtöbb ember tehetetlen. Ilyenkor sok esetben külsô segítség nélkül, az automatikus BIOS-teszt hangjelzéseibôl is következtethetünk a hibára. Ehhez be kell szerezni egy olyan táblázatot, amellyel megfejthetôk a csipogások kódjai. Az AMI BIOS példáján -- lásd táblázatunkat -- látható, hogy a táblázat segítségével ennél a BIOS-nál kilencféle hibaok állapítható meg. Egy laikus ezután is legfeljebb a memória SIMM-moduljait igazítja meg, vagy grafikus hiba esetén megvizsgálja a grafikai kártya illeszkedését, amely a monitorkábel miatt gyakran erôs mechanikai igénybevételnek van kitéve. Mégis, talán érezhetôen csökkenhet a kezdeti tehetetlenség. A diagnosztizáló hardverek -- bôvítôkártyákként -- a BIOS sípoló hangjelzéseihez hasonlóan a számítógép által küldött hibakódokat használják fel a hiba megállapítására, és persze a BIOS sípolásainál sokkal részletesebb diagnózist adnak a felhasználónak. A képernyôn látható teszteken kívül (például memóriateszt) a gép több mint 100 különbözô ellenôrzést hajt végre az operációs rendszer betöltése elôtt. A BIOS elôször önmagát teszteli (ellenôrzô összeg), és csak azután kezdi el az alkotóelemek, például a floppy- és a merevlemez-vezérlô élesztését. Ha az elsô tesztek alatt hiba fordul elô, leáll a teljes folyamat -- a gép kiakad. Mivel gyakran még hangjelzést sem kapunk, vagy nehéz megfejteni azt, ezért a BIOS-gyártók a következôt találták ki. Az egyes tesztek sorszámát a BIOS kirakja egy meghatározott memóriacímre. A diagnosztikus kártyák elolvassák ezt a sorszámot, és LED-felvillanások sorozataként vagy digitális kijelzôn megjelenítik. Ha tehát az egyik szerkezeti elemrôl kiderül, hogy tönkrement vagy hibás, akkor megáll a tesztsorozat, és a diagnosztikus kártya kijelzi a hiányos tesztet illetve a hibás szerkezeti elemet. îgy még akkor is könnyen megkaphatók a teszteredmények a diagnosztikus kártyától, ha éppen a grafikai kártya pukkadt ki, és a BIOS képtelen bármit kiírni a képernyôre. A tesztkártya kézikönyvében -- BIOS-típusok szerint osztályozva -- elég pontosan le vannak írva a lehetséges hibaokok. A tesztkártyák más hasznos adatokat is jeleznek, például az üzemi feszültségeket. A +/- 5 voltos és a +/- 12 voltos egyenfeszültség nélkülözhetetlen minden PC-kompatibilis gép mûködéséhez. Az ennél 2,5--5 százalékkal kisebb illetve nagyobb tápfeszültség mellett a chipgyártók még garantálják az alkotóelemek mûködését -- nagyobb eltérésnél a gép megbolondulhat. Az itt bemutatott két ""egyszerûbb" diagnosztikus kártyának (JDR Microdevices és Kickstart I) nincs saját teszt-ROM-ja. Mindkettô csak a gép saját tesztjének kódjait olvassa, és az üzemi feszültségek jelenlétét olyan fénydiódák segítségével jelzi ki, amelyek elôellenállásokon keresztül közvetlenül a csatlakozó feszültséghordozó tûire vannak kapcsolva. A pompásan felszerelt kártyákkal szemben az az elônyük, hogy a hétköznapi felhasználó számára is megfizethetôk. A JDR Microdevices jó 200 márkába kerül, a Kickstart I-ért alig 150 márkát kell fizetni. A JDR kártya azzal tûnik ki, hogy a hibakódokat két hétszegmensû kijelzôn jeleníti meg, míg a Kickstart I-nél nincs ilyen (nyolc különálló LED jelzi ki a hexadecimális kódot). A 2000 márkába kerülô, fejlettebb Kickstart II kártyán nagyintegráltságú chipek vannak. Képes megmérni az üzemi feszültségek eltérését a szabványos értéktôl. Miután elindult a gép, és lefutott a BIOS tesztje, EPROM-jából betölti saját tesztprogramját a gép memóriájába. A program billentyûzettel kezelhetô, kérhetjük tôle a memória, a videokártya, a processzor (CPU), a setup-adatokat ôrzô CMOS memória, a hangszóró és más részegységek tesztelését. A Kickstart II ellenôrzi a beépített Ethernet, Novell, 2Com és Western Digital hálózati kártyákat is. A szolgáltatásokat a merevlemez és a soros, párhuzamos portok részletes tesztelése teszi teljessé. Az interface-ek számára úgynevezett ""loop-back" illesztôket mellékeltek a kártyához. Ezek az illesztôk az ismert interface-eken egyszerûen átkapcsolják a kimenô jeleket a bemeneti tûkre -- ami a legegyszerûbb, ugyanakkor a legbiztonságosabb tesztelési módszer. A Kickstart II még arra az esetre is tartogat trükköket, ha látszólag semmi sem mûködik. Ugyanis ellátták egy olyan soros interface-szel, amin keresztül távirányítással vezérelhetô. Ha a számítógép elvesztette az ellenôrzést a grafikai kártya és a billentyûzet felett, akkor a Kickstart II tesztjeit sem lehet irányítani. Hát próbáljuk meg kivülrôl! A kártya interface-én keresztül egy másik gép távvezérléssel tud diagnosztizálni. De van amikor ez a lehetôség sem mûködik. Ha a vizsgálandó gép BIOS-a mond csôdöt (ami néha elôfordul), a Kickstart II akkor sem kerül padlóra. Ilyenkor a BIOS-t tartalmazó tönkrement ROM-ot egyszerûen le kell cserélni a Kickstart mellé adott ROM-ra. Az ezt követô indításnál a diagnosztikai célú pót-BIOS inicializálja a gépet, és rögtön beindítja a Kickstart kártya tesztjeit. îgy vagy úgy, de végrehajtódik a teszt. Az adatbiztonságról annyit, hogy a jelszavas védelem mellett a Kickstart II-nél két felhasználói szintet lehet definiálni. A ""supervisor" az összes tesztet lefuttathatja, a ""user" csak a ""nem romboló" teszteket, tehát például nem formattálhatja a merevlemezt, nem változtathatja meg a CMOS tartalmát, sem az interface-ek konfigurációját. A távvezérléstôl is el van tiltva. Ez nemcsak a tapasztalatlan felhasználót óvja meg saját adatainak elpusztításától (""Kés, villa, olló gyerek kezébe nem való!"). Az olyan diagnosztikus kártyák, mint a Kickstart II a dörzsölt adattolvajok kezében megkönnyítik sok számítógép biztonsági mechanizmusainak kijátszását. Ezenkívül a Kickstart II hardveres védelme sokkal nagyobb biztonságot nyújt, mint a legtöbb jelszókérô program. Biztonsági üzemmódban a kártya még az operációs rendszer elindítása elôtt kéri a jelszót, amit a kártya saját, elemrôl táplált setupja ôriz. Hibás jelszómegadás esetén a kártya riadót fúj (értesíti a rendôrséget), és elzárja a gépet minden további külsô hozzáférés elôl. Sokkal olcsóbb az Award @KPostCard@N kártyája -- persze nem várható el tôle a Kickstart II összes szolgáltatása. Hasonló teszteket végez el a memórián, a videokártyán, a floppymeghajtón és a merevlemezen, az interface-eken, a billentyûzeten, a CPU-n és a koprocesszoron. A PostCard hátránya, hogy csak olyan Award BIOS-ú gépekben használható. A hardveres analízis mellett léteznek tisztán szoftveres megoldások. A tesztprogramok egy nagy csoportja a floppymeghajtók vizsgálatának szenteli magát. A floppymeghajtók jellegzetes hibája, hogy a fejek állandó mozgása miatt fokozatosan romlik a léptetômotor beállítása, és a fej egyszercsak nem találja meg a sávokat (track) a lemezen. Gyakran a 0. sáv is elállítódik -- a meghajtó ugyan képes az általa megformázott lemezek olvasására és írására, de az idegen, hibátlan meghajtóval formázott lemezeken ez nem megy. Néhány meghajtónál elhasználódik a lemezt forgató központosító kúp, és a lemez billegni kezd. Ha kilazul a fej tartórésze, akkor a fej vízszintesen elmozdul a sávhoz képest, és nem érzékeli pontosan a mágneses térerôsség változását -- hamis jel jön létre. A legáltalánosabb hiba, hogy a fej bepiszkolódik. Ha hosszú ideig súrlódik a lemezek felületéhez, a piszokréteg miatt picit eltávolodik a mágneses rétegtôl. Ilyenkor segítenek a bajon az olyan programok, mint az @KInvestigator@N (Dysan), az @KInterrogator@N (szintén Dysan), és az @KAlignIt@N (Landmark). Tudnunk kell azonban, hogy szoftverrel ritkán lehet megjavítani valamit. Viszont már korán fel lehet velük fedezni az olyan hibákat, amelyek apránként lopódznak be, és egyszer csak végzetes problémákhoz vezetnek. Fontos, hogy a különféle gépek között (például egy cégen belül) azt találjuk meg, amelyiknek elállítódott a floppymeghajtója -- és ne tíz másikat szereljünk ki. A meghajtók többnyire minden nehézség nélkül képesek más meghajtók lemezeit olvasni. Néha azonban elôfordul, hogy két, egyébként megfelelô meghajtó írása és olvasása nem kompatibilis egymással. A mechanikai beállítás tûrési határain belül vannak, de ellenkezô irányba térnek el a középértéktôl, és ez annak ellenére akadályozza a munkát, hogy a meghajtók hibái külön-külön önmagukban nem okoznak problémát. A floppymeghajtókat tesztelô programok két részbôl állnak: a tulajdonképpeni szoftverbôl és egy speciális tesztlemezbôl. Erre a speciális floppyra nem tudnak írni a szokásos floppymeghajtók. Pontosan meghatározott hibák vannak a lemezen. Például van egy ""tojás" sáv, amely nem pontosan kör alakú, s a helyesen beállított meghajtófej olvasáskor bizonyos helyeken olvasási hibát jelez, mivel a sáv kifut az olvasási területérôl -- az ellipszis alakú tojássávon kívülre vagy belülre. Abból, hogy a fej mit képes elolvasni a sávból, meghatározható az elállítódás iránya és mértéke. Egy másik sávot pontosan meghatározott módon, szektorról szektorra egyre gyengébben mágneseztek meg. A hibátlanul beállított, teljesen tiszta olvasófej egy adott ponton túl már nem érzékeli az adatokat, a piszkos vagy elállítódott fejek még hamarabb elakadnak. Szigorúan véve ez a speciális floppy hardvernek számít, amit speciális gépek készítenek el -- és döntô része van a diagnosztizáló program elég magas árában. A három tesztprogram közül az Interrogatornak és az Investigatornak sajnos problémái vannak a ""kompatibilis" masinákkal. A programok ugyan önmagukban mûködnek, de a speciális lemez használatakor elszállnak. Ebbôl is látszik, hogy a programoknak rendkívül hardverközeli tesztet kell végezniük, s egy pontos analízis során nem tudnak mit kezdeni azokkal a jelzésekkel, amiket a kontroller visszaküld. A mûködôképes Investigator sebességtesztjével (a floppymeghajtóknál percenként 360 fordulat a szabványos) és excentricitás-tesztjével tûnik ki. A ""kézikönyve" viszont gyenge. Egy összehajtogatott lap ismertet néhány fogást és megmagyarázza az eredményeket -- ennyi az egész. Az Interrogatorhoz külön diagnosztikai lemezeket mellékelnek 5|1/4 colos (360 Kbyte-os és 1,2 Mbyte-os lemezt), és 3|1/2 colos meghajtókhoz. Hasznos mérési jegyzôkönyvek és egy részletes (angol! -- vajon mikor adnak magyar nyelven is ilyen ismertetôket?) kézikönyv könnyítik a munkát. A teszteredményeket gyönyörû grafikákkal ábrázolták. A Landmarktól származó @KAlignIt@N minden gépen és tetszôleges floppymeghajtón futtatható. Ellenôrzi a meghajtó írásvédelmi mechanizmusát (fénydiódák), a szennyezett olvasófejekhez tisztítólemezt adnak mellé mindkét méretben, és tippeket arra, hogy a teszt alatt hogyan lehet sajátkezûleg elvégezni az egyszerû beállításokat (a fejet a sáv közepére állítani). A speciális lemezek kopása miatt a gyártó megadja azt az idôtartamot, amíg a diagnosztikai lemezeknek kifogástalanul mûködniük kell: a garancia 300 tesztciklusra szól. A többi tesztprogram inkább a benchmarkok közé tartozik, vagyis a gép sebességét értékeli, de némelyik diagnosztikus képességekkel is rendelkezik. A @KPCProbe@N például a rendszerinformációk, a sebességtesztek, a hibakódok kiolvasása, és a merevlemez interleave-jének meghatározása mellett olyasmire is képes, ami igen ritka. Meghatározza azt a képismétlési frekvenciát, amivel a grafikus kártya a képernyôre ír. Ez általában 50 és 70 Hz közötti, és minél nagyobb, annál kevésbé villódzik a képernyô, annál kevésbé fárad el az emberi szem a számítógépes munka során. A grafikus kártya információiból a PCProbe kikövetkezteti, hogy a képen éppen hol tart a képcsôbôl jövô elektronsugár (fényceruza funkció), s a grafikus felbontás ismeretében, a rendszeróra segítségével megméri a képismétlési frekvenciát. A @KSpinrite@N merevlemez-tesztprogram többek között egy speciális merevlemez-problémának szenteli magát. Anyaghiba vagy mechanikai elhasználódás következtében minden merevlemezen tönkremennek egyes szektorok. A hiba egy ideig lappang, mivel a ma használatos vezérlôk automatikusan korrigálják a hibát, és olvasási hiba esetén többször is beolvassák az adott szektort addig, amíg nem stimmel az információ. A DOS-t nem érdekli a probléma -- legfeljebb kicsit késôbb kapja meg a kívánt információt. Azonban egyszer csak nem olvasható többé a beteg szektor, s az adatok elvesznek. A Spinrite alaposan átvizsgálja a merevlemez felületét, ami több óráig is eltarthat. Ha hibás szektort talál, a program megkerüli a vezérlô hibakorrekcióját, és kimenti a veszélyben lévô adatokat -- a szektort pedig kiiktatja. A Spinrite segítsége különösen értékes, ha kedvezôbb interleave-et talált a merevlemezhez, mert ezt adatvesztés nélküli újraformattálással képes beállítani. A Spinrite esetében is ott van a ""de". Csak RLL és MFM típusú merevlemezeken mûködik. Az olyan, intelligens vezérlôk mellett, mint az ESDI, a SCSI és az IDE (AT-buszos, XT-buszos) vezérlôk, a program képességeinek csak kis részét lehet kihasználni. Egy másik kitûnô merevlemez-karbantartó program a @KDisctechnician@N. A Spinrite-hoz hasonlóan használható formattálásra, interleave-meghatározásra és hibás szektorok felkutatására. Indításkor a Disctechnician automatikusan elkészít egy új CONFIG.SYS-t és AUTOEXEC.BAT-ot -- és csak ezután indítja a rendszert. Az eljárás célja, hogy kizárja azt, hogy a memóriarezidens, tehát a háttérben futó programok megzavarják a program mûködését, és így végzetes hibák forduljanak elô (adatvesztés, merevlemez-lefagyás). Jóllehet nem mindenki tudja (akarja) megvásárolni a felsorolt lemezeket és programokat, mégis bámulatos képességûek, és hatásosan demonstrálják, hogy tulajdonképpen mi folyik a PC-ben a kulisszák mögött. A számítógépek rohamos elterjedésével a diagnosztizálás egyre nagyobb szerepet fog kapni, egyre könnyebb lesz a kezelése és egyre olcsóbb lesz. S talán kiszorítja majd a ma még gyakori ""kávézaccból való jósolást", amikor a képernyô felmondja a szolgálatot. @KAlbert Lauchner -- André Zurawski@N @VMibe kerül a diagnózis?@N @KDiagnosztizáló kártyák@N Kickstart I 145 márka JDR Microdevices 204 márka Kickstart II 1949 márka Award PostCard 684 márka @KFloppy-diagnosztizáló szoftverek@N Investigator (Dysan) 86 márka Interrogator (Dysan) 325 márka AlignIt (Landmark) 539 márka @KHardver-diagnosztizáló szoftver@N PCProbe 245 márka @KMerevlemez-diagnosztizáló szoftverek@N Spinrite 260 márka Disctechnician 285 márka @VAz AMI-BIOS akusztikus hibajelzései@N 1 pittyenés -- RAM-frissítési hiba 2 pittyenés -- RAM-paritási hiba 3 pittyenés -- Memóriahiba az alsó 64 Kbyte-on 4 pittyenés -- Hibás a rendszeróra 5 pittyenés -- Hibás a processzor egyik regisztere 6 pittyenés -- Hibás az A20 vonal 7 pittyenés -- Hiba a virtuális processzormódban 8 pittyenés -- Hibás a grafikai kártya 9 pittyenés -- Hibás a BIOS ellenôrzô összege